Na nem ma, régen...

Nemrég kaptam egy könyvet, egész pontosan a Körner Zsuzsa- Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok címűt, melynek ötvenharmadik oldalán olvasható az alábbi idézet 1895. március 3-áról a Budapesti Hírlapból (szó szerint):

A Kossuth Lajos- utca uj ruhája. A Kossuth Lajos- utca nemcsak az egyik legelegánsabb, de egyszersmind legszerencsésebb utcája a Belvárosnak: egyre-másra gyarapszik mindenféle ékességgel. Elsőben éri az a tisztesség, hogy a Kossuth Lajos nevét viselheti, azután megkezdik kiszélesitését, hogy ez legyen a Belváros legmutatósabb utcája. Azután meg a régi kisvárosi házak helyett sorra kezdik épiteni a nagy palotákat. Megkezdték a Kerepesi-ut felé eső sarkon, folytatta az utca fölékesitését az Országos kaszinó, utána következnek most a vallás tanulmányi alap és Czyráky gr. palotája. Ezek még munkában vannak, de nem sokára kibontakoznak majd diszes falaik.

 

Most olyan még mindegyik palota, mint a vén banyává varázsolt királykisasszony a ki rongyokban jár, a mig tart a varázslat. A házépítő tót napszámosok a varázslók. A Czyráky palotát elfödik mindenféle építési állványok, a tanulmányi alap palotáját pedig a régi ház meghagyott darabja, a mely előtte áll, mint valami kulissza és hozza a bolti béreket az utolsó napig. Nemsokára azonban elpusztulnak az állványok is, a régi ház is s szabadok lesznek a szép paloták. A kiállitás megnyitása előtt meg lesz az új aszfalt is.

 

 

Nos, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy vajon tényleg ekkora szám volt-e akkoriban a Kossuth Lajos utca kiszélesítése, hogy a cikk írója hosszú sorokon keresztül hasonlatokat halmoz, sőt egyenesen varázslatnak nevezi az egyes építkezéseket, vagy akkoriban is ki kellett tölteni a rendelkezésre álló helyet, esetleg egyszerű hatásvadászat az egész. A másik dolog viszont, hogy ha ma látná a cikkíró a kiszélesített, valaha bizonyára pompázatos utcát, akkor vajon mit szólna hozzá?

budapestkirakat.blog.hu