„Közösségi terek és egy múzeum mellett lakásokat is kialakíthatnánk ezekben az épületekben, hiszen eredetileg sem tábornak, hanem családi otthonoknak épültek” - mondta el a műemlékem.hu-nak Kereszti Ferenc, a Kistarcsai Kulturális Egyesület elnöke.

Hozzátette: a részletes tervezéssel egyelőre várni kell, hiszen amíg a terület nem lesz az önkormányzat tulajdona, az épületek pontos állapotát sem ismerhetik meg.

A kistarcsai internálótábor épületeinek többsége a harmincas években csődbe ment egykori Vas- és Vagon gyár lakótelepeként épült. A területet az állam vette át, rendőrtanodaként használták, majd a '44-es német megszállás után zsidókat őriztek az épületekben. 1945 után a legnagyobb befogadóképességű magyarországi táborrá vált, bírói ítélet nélkül körülbelül 25-30 ezer embert tartottak fogva. 1949-ben, az internálótáborok központosítása és a dél-budai tábor bezárása után kibővítették, több épületre emeletet húztak. 1950-ben az ÁVH vette át a tábor irányítását.

A kistarcsai tábornak ugyan rettegett hírneve volt, mégis kiszolgált három rezsimet is. A Horthy-, majd a Rákosi-korszak elmúltával a Kádár-rendszernek is kapóra jött, hiszen az 1956-os forradalom után ismét megtelt rabokkal. Hivatalosan 1968-ban számolták fel (az 1960:10 számú törvény szüntette meg az internálás intézményét), azonban a kilencvenes években pedig a külföldiek menekülttábora volt.

"Ma már lehetetlen megállapítani, hány embert tarthattak itt fogva összesen, hiszen az iratok nagy részét megsemmisítették” - mondta Kereszti Ferenc. „Névlisták hiányában nem tudtuk megvalósítani azt a tervünket, hogy meghívjuk ide az egykori rabokat, szimbolikusan bocsánatot kérve tőlük a szenvedésükért, hiszen Kistarcsa, mint település erről semmit sem tehet.”

A tábor egy részét már megkapta az önkormányzat, a felújított épületekben például egészségházat rendeztek be. A téglakerítés (tetején még itt-ott a szögesdróttal) azonban még áll, s néhány épület továbbra is lezárt, őrzött terület, ahová belépni csak engedéllyel lehet.

A „kísértetházak” állapota tragikus, ugyan szerkezetileg épek, azonban a belső terekben szinte mindent megsemmisítettek.

Az ablakok többségét is kitörték. Egy helybéli szerint a végső pusztítást néhány éve a belügyminisztériumhoz tartozó különleges alakulatok okozták, akik gyakorlóterepként használták a házakat, s az ereszek akkor sérültek meg, amikor azt gyakorolták, hogy miként lehet a tetőről bejutni egy épületbe.

A kistarcsai önkormányzat már évek óta tárgyal a Nemzeti Vagyonkezelővel, hogy megkaphassa a még lezárt területet (a városrendezési tervet is elkészítették). A rehabilitációhoz uniós forrásokat vennének igénybe.

„Ugyan új funkciókat kapnának az épületek, azonban meghagynánk olyan helyeket, ahol emlékezni lehetne az internáltakra” - tette hozzá Kereszti Ferenc. Ilyen lenne a múzeum, s a borutak mintájára egy internálóutat is létrehoznának, amely az Andrássy út 60-tól Kistarcsán át az egykori recski kényszermunka táborba vezetné az érdeklődőket.

Képgaléria a kistarcsai kísértettáborról