A Közép-Magyarországi Régió

A régió az ország legnagyobb lélekszámú és legsűrűbben lakott területe. Itt koncentrálódik az ország lakosságának lassan harmada, melynek közel kétharmada él Budapesten. A térség demográfiai tendenciái nem kedvezőek, a népesség természetes fogyása és a népesség öregedési indexe messze meghaladja az országos átlagot.

A népesség számában az utóbbi években nem mutatható ki általános tendencia (1999: 2, 844 , 2001: 2,831, 2006: 2 ,855 millió fő összességében lassú emelkedést mutat Ennek eredménye, hogy a régió részesedése az országos népességből jelenleg 28 % körüli. A régión belül viszont egyértelmű a népesség arányainak átrendeződése, míg Budapest az utóbbi öt esztendőben 60 ezer lakost veszítve 1698106 főt számlál (2006), Pest megye népessége ugyanezen időszak alatt több mint 80 ezerrel nőtt, 1 157 564 lakosra. A Közép-Magyarországi régió népességszáma így jelenleg 2 855670 fő,  természetesen a legnépesebb régiót alkotva. Népsűrűsége az országos átlagot mintegy négyszeresen haladja meg, 411 fő/km² értékével. A térségen belüli különbséget mutatja, hogy a főváros népsűrűsége 3233 fő/km² - helyenként 50000 fő/km² is lehet -, míg Pest megyéé170 fő/km², amely így a legsűrűbben lakott NUTS 3 egység Budapest után.

A Közép-Magyarországi Régió demográfiai és településszerkezeti jellemzőiben jelentősen eltér a többi hattól: magas népsűrűség és a városi népesség nagyfokú koncentrációja jellemzi. Közép-Magyarországon a lakosság kb. négyötöde városokban él. Kissé torz településszerkezetre vall, hogy Pest megyén belül hiányoznak az 50-60 ezernél nagyobb lélekszámú települések, a térséget az 1000-4999 népességszámú települések túlsúlya jellemzi. A régió településeinek 15%-a városi ranggal rendelkezik (szemben az országos átlagnak tekinthető; 7,8%-kal).

A Közép-Magyarországi Régióban negatív tendenciák jellemzik a népesedési helyzetet. A születésszám rendkívül alacsony és csökkenő, miközben a halandóság stagnál. A száz lakosra jutó halálozások száma a térségben a rendszerváltozás környékén még 1,45 volt, ezzel a régió a legrosszabbak közé tartozott országos összevetésben, mára viszont a ráta 1,3 alá esett, kifejezetten jó pozícióba juttatva ezzel a térséget. Ha a régión belüli különbségeket vizsgáljuk, elmondható, hogy a különbségek nem nagyok, Budapest a többi kistérségnél rosszabb helyzetben van. A száz főre jutó élveszületések száma ezzel párhuzamosan 1,1 körül mozogott a kilencvenes évek elején, a többi régióhoz hasonlítva csak a Nyugat-Magyarországi Régió állt rosszabbul, ma a mutató értéke 1 alatti, ezzel középmezőnyben van a régió.

A régión belüli különbségekről kijelenthetjük, hogy az agglomerációs gyűrű nyugati és északkeleti kistérségeinek rátája kimagaslik, országos szinten is a legkedvezőbb helyzetűek közé tartoznak. Összességében a száz halálesetre jutó élveszületések száma országos összevetésben a legalacsonyabbak közé tartozott 17 éve a maga 75 körüli értékével, ma viszont az országos átlaghoz hasonlóan alakul a kép, itt is az agglomeráció peremterületei és azon belül is elsősorban az előbb említett kistérségi csoportok állnak a legjobban.

Ennek eredménye a természetes fogyás, de a korábban oly markáns tendencia megtörni látszik, legalábbis, ha többi régióhoz viszonyítjuk a „Központit”. Szélsőségesen rossz volt öregedési mutató tekintetben Közép-Magyarország helyzete: értéke a többi régióét 15-30 %-kal haladta meg (1,15). Budapest természetes fogyásának mértéke és a népesség öregedési indexe a régiós átlagot is jóval meghaladta a rendszerváltozáskor, mivel 1,3-as értéke sokkal rosszabb, mint Pest megye 0,9 körüli, országos átlagban a középmezőnyhöz tartozó értéke. A korábbi mutatókhoz képest itt javulás nem tapasztalható, sőt, az 1,55-ös érték jelentős romlást jelent, illetve további távolodást az országos átlagtól.

Markánsan különböznek azonban a régión belüli értékek. Míg az agglomeráció LAU1 egységei országos viszonylatban a legfiatalosabbak, Pest megye északi és déli területei átlagosak, addig a főváros országosan a legrosszabb pozíciót tudhatja magának, ahol az öregedési index értéke 2. A 14 éven aluliak aránya nagyjából 20 %, nem tér el sokban a többi régió értékétől – az utóbbi másfél évtized nem hozott jelentősebb változást –, illetve Budapest és Pest megye között sincs kiugró különbség, bár utóbbiban nagyobb a fiatalok aránya. A 60 év felettiek aránya viszont regionálisan meghaladja a 20 %-ot (országosan a legrosszabb), erről az adatról viszont tudni kell, hogy a főváros értéke rosszabb, a megyéé jobb az átlagosnál.

Tudni kell azt is, hogy a különbség fokozódik, a rendszerváltozáskor még csak kb. 2 %-kal volt rosszabb, ill. 2%-kal jobb Budapest és környezete átlagos értéküktől, ma a különbség összesen 8-10 % körüli, így lehetséges, hogy egy régión belüli térségek adják Magyarország legidősebb és „legkevésbé elidősödött” népességeit.

A természetes szaporodás a Közép-Magyarországi Régióban romló tendenciát mutat, sőt, szaporodás helyett gyakorlatilag fogyásról van szó, bár az ország többi részéhez képest itt valamelyest kisebb mértékű volt a csökkenés. 1990-ben – elsősorban Budapest rossz mutatójának köszönhetően –  az országban még itt volt a legnagyobb mértékű a természetes fogyás, ám mára a -3 ezrelékes érték alapján az országos átlaghoz igazodik a régió egésze. Régión belül viszont továbbra is a főváros 5 ‰-es csökkenése és Budapest közvetlen környezete (a Monori Kistérség kivételével -2,5 ‰ feletti ) közötti különbség a meghatározó.

Migrációt tekintve a régió vizsgálható az el-, az odavándorlók és a vándorlási különbözet szempontjából. Az elvándorlás nem sokat változott az utóbbi időben, elvándorlók száma alapján Közép-Magyarország a legkedvezőbb helyzetben lévők közé tartozott és tartozik, ennek fő oka, hogy a statisztikák szerint Budapestről rendkívül kevesen vándorolnak el, míg a megye területén az elvándorlás az országos átlaghoz hasonló.

A száz lakosra jutó odavándorlást vizsgálva elmondható, hogy a régió maga nem ugrott és nem ugrik ki az orzság képéből, ám erősödik a kontraszt Budapest és környezete között, míg a fővárosba egyre kevesebben, addig az agglomerációba egyre többen költöznek be. Ami a migráció esetében a legfontosabb, a vándorlási különbözet. E tekintetben lassú változás megy végbe. Míg a régió egyedülálló szerepe, mint a vándorlás legnagyobb nyertese nem változott (bár a száz lakosra jutó vándorlási különbözet harmadával visszaesett), Budapest az előző évtized elején még nyereséggel, mára viszont jelentős negatívummal rendelkezik. Az őt körülvevő agglomerációs gyűrű szerepe a bevándorlás terén olyan mértékben megnőtt, hogy e települések bírnak a legnagyobb mértékű vándorlási nyereséggel országos léptékben is.

Tényleges szaporodást tekintve a helyzet változik, mivel a vándorlás jelentősen befolyásolja a népesedési folyamatokat. A rendszerváltozás évében a Közép-Magyarországi volt az egyetlen régió, ahol a népesség, ha nem is növekedett, de nem fogyott az állandó lakosok száma. Manapság, ha minimálisan kimutaható is, de népességnövekedés megy végbe a térségben, ami az országban szintén páratlan. A különbségek a régión belül nagyok, és jelenleg is növekednek, míg a kilencvenes évek elején Budapesten 2 ‰-es csökkenés, az agglomeráció nyugati és északkeleti kistérségeiben valamivel 1% alatti növekedés volt tapasztalható, addig ma a fővárosban 6 ‰-es a fogyás, az agglomerációs gyűrű – mely ilyen téren kiteljesedett –, egészen körülöleli a fővárost és minden kistérségben 1-2  % körüli a népességnövekedés. Más a helyzet a Budapesttől távoli vidékeken, ahol (pl. Szobi Kistérség) a negatív természetes szaporodást mellett a vándorlás tovább rontja a helyzetet.

Ha a nemek arányát vizsgáljuk, elmondható, hogy ebben a régióban a legmagasabb a nők aránya, illetve részesedésük a teljes népességből tovább növekszik. Másfél évtized alatt arányuk 0,5 %-kal növekedett, ma 53,13 %. A nők magas aránya az idős korúak magas arányával korrelál, lévén a nők általában magasabb kort élnek meg, így ahol (mint korábban láttuk) sok az öreg, ott magas a nők aránya is, gyakorlatilag Budapesten a legmagasabb, 54 % feletti. Az agglomerációban  részesedésük közelít az 50 %-hoz, míg távolabb, pl. a Szobi Kistérségben ismét magasabb.

Összességében elmondhtó, hogy a Közép-Magyarországi Régió az ország népesedési trendjéből sok mutató alapján kiugrik, a  kelet-nyugati átmenet gyakran megtörik. Ennek oka Budapest lakófunkciójának csökkenő attraktivitása, ám közvetlen környezetének, mint lakóhelynek a felértékelődése.

Forrás: http://teir.vati.hu/elemzes.htm