A Közép-magyarországi régió

Közép-Magyarország régiója a települések környezetterhelési szempontjából igen kedvezőtlen helyzetben van. Ugyan a régió összes településeinek nem egészen 32%-a található fokozottan érzékeny területen, de itt él a térség népességének több mint 78%-a. A főváros teljes területe, a Duna-völgy központi régióhoz tartozó csaknem teljes hossza, a Szentendrei-sziget, a Margit-sziget a Csepel-szigettel bezáróan (kiemelt védettséget élvező felszín alatti vízbázis) és a régió Dunántúlon elterülő térsége fokozottan érzékeny felszíni terület. Budapest termálforrásokban gazdag, a hévizes barlangok Magyarország, Európa, de egész Földünk ritka természeti értékei különösen érzékenyek mindenféle szennyezésre. A Duna–Ipoly Nemzeti Park kiemelten védett terület, jelentős része a Közép-magyarországi régióhoz tartozik. Pest megye Duna–Tisza közére eső településeinek többsége a környezetszennyezésre érzékeny kategóriában található. Mindehhez hozzátartozik még, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium adatai alapján Budapest összes szennyvizének több, mint 60%-a még 2000-ben is tisztítatlanul ömlik a Duna élővizébe. A már korábban említett környezetvédelmi infrastruktúra helyenként még itt is gyenge minőségét jelzi, hogy a budapesti lakások 94%-a kapcsolódik ugyan a közcsatorna-hálózatra, de 170 000 lakás még mindig csatornázatlan. Ha pedig a belterület mellett Budapest 525 km² területét vizsgáljuk, akkor a csatornázottság mértéke alig éri el a 60%-ot. A meglévő hálózatból 480 km 1901–1945 között épült.

Mindezek mellett a Közép-magyarországi régióban 1990 és 1997 között 476 millió m³-ről 302,8 millió m³-ra csökkent a közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége. A jelenség feltételezhetően a víz piaci árának növekedésével van összefüggésben, ugyanakkor újabb környezetvédelmi problémákat vet fel műszaki-technológiai vonatkozásban. A környezetvédelem súlyos gondját jelenti a régióban keletkező települési szilárd hulladék, amelynek döntő többségét Budapest termeli. A főváros települési szilárd hulladékainak lerakására és a fővárosi hulladékégető salakjának elhelyezésére létesült a Dunakeszi 2. korszerűen kiépített hulladék lerakóhely, amely a környező települések hulladékait is fogadja. (A legális hulladéklerakás mellett gondot jelent az illegális hulladék-elhelyezés.) A fővárosban működik az ország egyetlen hulladékégető üzeme (hulladékhasznosító mű), amely a folyamatos karbantartás és korszerűsítés ellenére sem képes maradéktalanul teljesíteni a környezetvédelmi előírásokat (füstgáztisztítás, pernye elkülönítés). A hulladékhasznosító mű a főváros települési szilárd hulladékának több mint 55%-át égeti el energia kinyeréssel és hasznosítással, ezért üzemeltetése nem nélkülözhető.

A fővárosban mintegy évtizede foglalkoznak a szelektív hulladékgyűjtés kísérleteivel és a hulladékhasznosítással. Jelenleg a hulladékudvarok létesítésével és működtetésével folyik a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtési rendszere. Jelenleg tíz hulladékudvar működik a főváros területén. 1998-ban 123,5 tonna szelektíven gyűjtött lakossági hulladékot fogadtak. A régióban működő jelentősebb (részben regionális) hulladéklerakó helyek (Aszód, Bicske, Dabas, Dömsöd, Erdőkertes, Gödöllő, Gyál, Taksony, Tárnok, Tura, Zsámbék, Vác) hatósági engedélyekkel rendelkeznek, de nem minden tekintetben felelnek meg a mai hazai és az EU-követelményeknek.

A kistelepülések aránya ebben a régióban meglehetősen alacsony, így a szükséges környezetvédelmi infrastruktúra kiépítése, vagy felújítása várhatóan kevesebb gondot jelent a jövőben, mint az ország más területein. Közép-Magyarország régiója a környezetterhelés szempontjából Magyarország legkedvezőtlenebb területei közé tartozik. Jelentősebb kármentesítési programok 1996–1997. években indultak a különböző veszélyes hulladékok ártalmatlanítására 117,6 millió forint ráfordítással.