Az Erzsébet-híd 1903-ban egy üdvözlőlapon

Egy lánchíd képe ez, mely a legnagyobb nyílással rendelkezett a kategóriájában (290 méter), és annyira díszesnek lett tervezve, amennyire egy fémszerkezetű lánchíd díszes lehet.

A rekord nem feltétlenül ok a büszkeségre: a világban ekkor már kábelhidakat létesítettek ekkora távolságok áthidalására, de a magyar fémipar nem volt még képes megfelelő szakítószilárdságú fémpászmát előállítani, így a láncszemes megoldás mellett döntöttek. Ezzel együtt

az 1903-ban átadott híd vitathatatlanul a legszebbek közé tartozott.

1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma: Szabadság híd) után.

Az 1894-ben megtartott nemzetközi pályázaton ugyan az első díjat a Kübler György az esslingeni gépgyár főmérnöke és Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészekkel együtt elkészített egynyílású kábelhídterve nyerte el. A terv azonban mégsem került kivitelezésre, mert a döntés lánchíd mellett történt. Ennek fő oka az volt, hogy a külföldön gyártott kábelek helyett, az egész vasszerkezetet hazai anyagból és hazai munkával lehetett előállítani.

 

 

 

A híd a maga idejében műszaki szenzációt keltett, mivel egyetlen, 290 m hosszú nyílással ívelt át a Dunán, vagyis függőhíd. Architektúráját Nagy Virgil tervezte. A láncszerkezetű híd szecessziós díszítést kapott.

 

 

 

 

A híd rendszere merevített lánchíd, amelynél a híd egész önsúlyát a láncok hordták. A láncok síkjában a hídpálya két szélén elhelyezett rácsos vastartók (ún. merevítőtartók) csak a híd részleges megterhelésekor léptek működésbe, oly módon, hogy a láncnak a nem egyenletesen eloszló hatása alatt, egyébként keletkező nagy alakváltozásait, az abból fakadó káros és veszélyes lengéseit megakadályozták. A híd 290 méteres nyílásán kívül mindkét oldalán 42-42 méteres rakparti áthidalások csatlakoztak. Az egymástól 20 méteres távolságban elhelyezett két kettős láncra volt felfüggesztve. A hídpálya 18 méteres volt, ebből 11 méteres kocsiúttal, és két egyenként 3,5 méteres gyalogjáróból állt. A kocsiút két szélén egy-egy villamosvasúti vágány volt elhelyezve.

Hazánkban először itt alkalmaztak Martin acélt. A főtartókat négyzetméterenként 450 kg embertömeg-terhelésre méretezték, a pályaszerkezetnél pedig 2 db 16 tonnás teherkocsit vettek alapul. A híd vasszerkezetét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (MÁVAG), a láncokat a diósgyőri állami vasgyár készítette, az alépítményi munkákat Gross E. és Társa és Fischer Henrik társvállalkozók hajtották végre.

 

 

 

 

 

Az építési munkák 1898-ban kezdődtek el. 1902-ben a szerelés előrehaladott stádiumában, a hídfőkön nagyon csekély elmozdulást észleltek. Ezért az építést felfüggesztették. (Oka az volt, hogy a lánckamrák víztelenítése miatt használt aszfaltréteg a ráható nyomás miatt plasztikussá vált, és a felette lévő falrésszel együtt a lánc húzóerejének irányában lassú mozgásnak indult.) A hiba kijavítása után folytatták a szerelést, és az építkezést 1903 őszén befejezték. A hidat 1903. október 16-án adták át a forgalomnak. Az összes súlya 11 170 tonna, az összes költsége: 12 403 000 korona volt.

 

 

 

 

 

 

1903. október 10-én József főherceg zuhogó esőben avatta fel az új Erzsébet lánchidat. A híd tervezői, a minisztériumi főtisztviselők, a miniszter és a jelenlevő előkelőségek díszmagyarban mosolyogtak a régi, Vasárnapi Újságban közölt fényképen. Nem gondolták akkor, hogy a hidat 41 év múlva a Dunába robbantják...