Gosztony Géza: Civilbarát önkormányzat - önkormányzatbarát civil szervezet

A Fővárosi Civil Kozultációs Tanács Elnökének írása:

Valahányszor a ‘civilbarát önkormányzat’ ideájáról gondolkodom, mindahányszor megjelenik előttem az angliai Islington képviselő-testületének civilbarát gesztusa. A gesztus abban a triviális felismerésben gyökeredzett, hogy a testületi döntések a helyi lakosok számára - pusztán nyelvezetük miatt - befogadhatatlanok.

E jól ismert tény demonstrálására talált ki az egyik helyi civil szervezet egy végtelenül egyszerű (és nem utolsó sorban olcsó) módszert, mely abból állt, hogy a helyi önkormányzat valamennyi határozatát hivatalból megküldette egy-egy helyi lakosnak, aki egy neonpiros színű szövegkiemelő segítségével sorra bejelölte a számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető szövegrészeket. A következő testületi ülés előtt pedig az így kipirosított határozatokkal kitapétázták az ülésterembe vezető folyosó két oldalát. A „Tisz­telt Ház” képviselői e szemléletes lakossági kritikával felvértezve masírozhattak a terembe, ahol a polgármester némi önkritikával, így nyitotta meg az ülést: „Ladies and Gentle­men, bizony elég pirosak voltunk a múlt hónapban!”

Azt hiszem, nekem már csak ez az önkormányzati gesztus marad mindörökre a civilbarát önkormányzat modellprogramja: [a] az önkormányzatbarát civil kurázsié, [b] az önkor­mány­zati belátásé és [c] a kölcsönös együttműködési szándéké. Tehát egy olyan kölcsönös kapcsolaté, amely – mint oly sokszor – a civilek kezdeményezésére, a változtatni akarás bátorságával indul el, de hiányzik belőle a másik fél ellenségként tételezése. Együttműködésre, partnerségre épül. Pontosan úgy, ahogyan azt a British és a „ScottishCompact”-ban (Skót Egyezmény) rögzítették a civil és az (ön)kor­mány­zati oldalon álló felek, Nagy-Britanniában, 1998-ban. Benne van továbbá az „alulról jövő kezdeményezés” jobbító szándéka, amellyel a változásokat türelmes, a másik fél jellegzetességeit is elfogadó, apró lépésekben kívánja elérni, hiszen számára a „small is beautiful” (azaz a kicsi „a” szép). Ide azért – mindenki megelégedésére – tegyük ki a magyar „is” szócskát, de nem az angol, hanem a magyar értelemben… De mit is ér az együttműködési szándék, ha a kinyújtott kézbe a másik fél nem csap bele? Ezért minden szervezetközi partnerségi viszony kezdetén érdemes azt is meghatározni, hogy a felek mit értenek „kölcsönösség”-en. Már eddig is forint-milliókat költöttünk el a hazai „partnerségi programokra”, ám az ezeket kiértékelő költség-haszon elemzés várható eredményeivel valószínűleg korántsem lennénk elégedettek.

A fenti angol példát sok szempontból is érdemes lenne követnie a megállíthatatlanul fejlődő hazai nonprofit szektorunk immáron 60.000-nél is több szereplőjének, s közülük a fővárosban működő, illetve bejegyzett, 12.000-nél is több civil/non-profit szervezetnek. Bizony nem ártana megtanulnunk, hogy a harsány, jókedvű, civil kurázsi mennyivel eredményesebb lehet, mint az önkormányzattól elkülönbözni vágyó (rosszabb esetben csak az adó­kedvezményeket szem előtt tartó) magyar civil virtus. Hazai történeteink, sajnos túl sokszor, ennél bizony sokkal sötétebbre festettek.

A fővárosi civil szervezetek már 2002-ben és 2003-ban szeretettek volna (a Scottish Compact mintájára) megállapodást kötni az önkormányzattal való együttműködés intézményes kereteiről. Ez akkor még korainak tűnt, főként mert az önkormányzat illetékesei idegenkedtek az együttműködés kereteinek és irányvonalának valóban kétoldalú kijelölésétől, de néhány nagy civil szervezet is jobban bízott a hagyományos egyéni érdekkijárásos módszerekben. A zöld szervezetek pedig már akkor is európai nézőpontból is mintaadó, országos szintű érdekképviseleti rendszerrel rendelkeztek, így ők kevésbé tartották fontosnak az ágazatokon átívelő civil képviselet megalakítását.

Ebben a környezetben, tehát a hazai és fővárosi civil sikerek és kudarcok gyakorlatában gyökerezve indul el az a Fővárosi Civil Konzultatív Tanács, amely 2009. július 6.-án alakult meg, mint a Fővárosi Önkormányzattal kapcsolatban álló civil szervezetek két lépcsőben, demokratikusan megválasztott testülete. Megalakulását a meglehetősen hosszú című „A Fővárosi Önkormányzat és a fővárosi civil szervezetek kapcsolatrendszerének egyes kérdéseiről és pályázati rendszeréről” rendelkező „Civil rendelet” tette lehetővé, mely az önkormányzatra és a Főpolgármesteri Hivatalra érvényes szabályokat hozott annak érdekében, hogy a Fővárosi önkormányzat joggal kiérdemelhesse a „civilbarát” jelzőt.

A „Civil Tanács” egyik első feladata lesz annak végiggondolása, hogy milyen mértékben sikerült a „Civil rendelet”-et a civilek nézőpontjából is hatékonyan megfogalmazni. Hisz – mint tudjuk – az ördög a részletekben lakik. Mint például abban az előírásban, hogy a magyar Önkormányzati törvény alapján a képviselőknek 8 nappal a közgyűlés előtt meg kell kapniuk az ott tárgyalt dokumentumokat. Ehhez igazodva alakult ki például az a fővárosi gyakorlat, hogy – szokásosan – a hónap utolsó csütörtökén megtartott közgyűlés előtti hétfőn-kedden-szerdán tartják az ágazati bizottságok üléseit. Márpedig ha ehhez a ritmushoz kellene igazodnia a civil szervezeti vélemény-egyeztetéseknek, akkor (a hétvégéket leszámítva) ez a lehetetlennel egyenértékű, hisz a 8 nap máris kettőre csúszott össze (de nem kevesebbre - hála az elektronikus alapú postázásnak). Nem véletlen, hogy azokban az országokban, ahol a(z ön)kormányzatok valóban komolyan veszik a civil szervezetek véleményét, ott akár 60 nap is rendelkezésre áll a civil vélemények kidolgozására.

Örömmel tapasztalhatta azonban a „Civil Tanács”, hogy sok szempontból megtört a jég, hisz az újonnan megalakult fővárosi, ágazati „Civil Műhely”-ek időben véleményt mondhattak a készülő „Fővárosi Esélyegyenlőségi Rendelet”-ről. Vitathatatlanul fontos előrelépés a „Fővárosi civil adattár” létrehozása, mely lehetővé teszi, hogy a jövőben, az adatbázisban szereplő civil szervezeteknek már ne kelljen egy halom papírköteget újra és újra lemásolniuk (pl. a civil cégbírósági bejegyzést, a közhasznúsági jelentést, stb.), hanem elég lesz csupán a szervezet bejegyzési azonosítójára hivatkozniuk, és így sokkal több energiájuk marad a pályázati program szakmai részének elkészítésére.

A „Civil Tanács” mindezek alapján erősen bízik abban, hogy a „kölcsönösség” most már nem csak jelszó a civil-önkormányzati kapcsolatokban – s egykor talán a budapesti példából tanulhatnak a skótok és a britek is…

[1] A szerző a Fővárosi Civil Konzultatív Tanács civil elnöke.

[2] Islington London egyik külső városrésze, ahol büszkén hirdetik, hogy: „This is the real London!” (Ez az igazi London!).