Ötven év titkolózás után hamarosan bárki megnézheti Budapest XXI. kerületében a csillagtelepi iskola alatt meghúzódó szuperbunkert, ahol a csepeli kommunista vezetők akár egy atomcsapást is átvészelhettek volna. Az ötven centis vasbetonfalakkal védett, légmentesen lezárható létesítmény szinte tökéletes állapotban van.

„Lábra és fejre vigyázzanak” – figyelmeztetnek a magas küszöbökre, miközben megyünk lefelé a föld alá, oda, ahol a bokaficamveszélytől eltekintve nagyobb biztonságban vagyok, mint életemben eddig bárhol. A csepeli Csillagtelepen megbújó szuperbunkert arra tervezték, hogy tömegpusztító fegyverektől, akár atomcsapástól is megvédje a kommunista vezetőket. Fölötte most középiskola működik. Csak egy betonkocka árulkodik az utcán arról, mit rejt a föld.

Az 1960-ben épült szuperbunkert egészen a legutóbbi időkig titokban tartották fent a csepeli önkormányzat segítségével. Szinte tökéletes állapotban van. Nem újították fel, de folyamatosan dolgozott itt egy gondnok az elmúlt 21 évben. Végezte a napi karbantartást, rendszeresen beindította a berendezéseket, hogy ne menjenek tönkre, magyarázta Loós Zoltán polgári védelmi alezredes, aki körbevezetett a bunkerben. Itt a nyolcvanas évek elejétől szinte semmi nem változott. A falakon a zöldes olajfesték, a foteleken a piros műbőr tökéletessé teszik az időutazás-élményt.

„Teljes biztonságban vagyunk. Ha az iskola összedőlne, a födém megtartaná a rom súlyát” – magyarázza az alezredes. Ötven centi vastag vasbeton fal vesz körbe minket. A szuperbunker úgynevezett védett vezetési pont volt: ide menekülhettek volna a kommunista vezetők, és innen irányították volna a kárelhárítást, védve a vegyi- és biológiai fegyverektől, radioaktív sugárzástól. Az alapterület ötszáz négyzetméter, de ebből a hasznos csak 350 a vastag falak és bejáratok miatt. Nem sokan fértek volna el, körülbelül húsz ember. A tanácselnök és környezete, valamint a kiszolgáló személyzet – gépészek, titkárnők – húzhatták volna meg magukat a bunkerben. A lakosságnak maradt volna a körülbelül kétszáz szimpla csepeli óvóhely.

Képek a Tejút utcából

A szuperbunkerben gyakorlatokat tartottak, több naposakat is, de az alezredes szerint utoljára a nyolcvanas években. A hely ma is tökéletesen, légmentesen elzárható lenne a külvilágtól. Zsilipen át lehet bejutni, ez akadályozza meg, hogy szennyezett levegő bejusson. Bent túlnyomás van, a felesleges levegő szelepeken keresztül távozik. A bejáratnál van az üzemanyag-tároló helyiség: kétszáz literes hordók állnak bent. Az üzemanyagnak kiépítettek egy külön csőrendszert, így a felszínre a hordókat magukat nem kellett felvinni, magyarázat Loós. A gépteremben egy dunai hajókban használatos motor van, ez is működik ma is. A levegőt kívülről kapja, és oda távozik a kipufogógáz is. A külső részben található még a fertőtlenítőhely: egy vetkőzőszobával összekapcsolt zuhanyzó.

A vezetők iszkolhattak volna elsőnek

A belső tér az étkezővel kezdődik. „Nagy főzőcskézés biztosan nem volt” – jegyezte meg az alezredes, aki szerint főként konzerveket halmoztak fel, a konyha pedig inkább csak melegítőkonyhaként funkcionált. A szűkös pihenőszobákba emeletes ágyakat állítottak: a férfiakéba négyet, a nőkébe kettőt. Spórolni kellett a hellyel. A női szobában az ágyak most is megvetve állnak, csak a ráterített nejlont kellene leszedni az ágyneműről, és akár le is lehetne feküdni. Nagyon betakarózni sem kellene egyébként: fűtés nincs a bunkerban, de így is meleg van, az utcán még bőven elkellő kabátba idelent bele lehet sülni.

Berendeztek egy orvosi szobát is folyó vízzel, hordággyal, alapvető eszközökkel, sterilizálóval. Az üvegszekrényben háromforintos gyógyszerek sorakoznak. A vezetőknek külön pihenőfülkéjük volt, kinyitható ággyal. A legnagyobb helyiség a védelmi bizottság irodája, itt ülésezett a legfelső vezető testület. Jellemző, hogy innen nyílik az egyik vészkijárat: vízszintes aknába kellett volna bekúszniuk a menekülő vezetőknek, akik végül egy létrán tudtak volna feljutni a külvilágba. Az egyik vészkijárat az iskola pincéjébe, a másik az udvarra vezet.

A szuperbunkert rákötötték a közműhálózatra, de saját kútja is van,

áramkimaradás esetére pedig ott lenne az aggregátor. A szellőző gépháznak három üzemmódja volt: a szuperbunker atomcsapás esetén teljesen le tudott volna válni a külvilágról, ilyenkor a belső levegőt kerengette volna, odabent oxigénpalackokat halmoztak fel. Bármit azért itt sem lehetett volna túlélni.

A Baross térre várták az atomot

„Közvetlen atomtámadásnál nincs olyan óvóhely, ami megvédene” – mondta az alezredes. Csepelen közvetlen atomtámadásra egyébként nem számítottak. Loós elmagyarázta: az volt a feltételezés, hogy ha Budapestre atombombát dobnának, az a Keletinél, a Baross téren csapódna be, mert nagyjából ez a város központja, és így lehetne egyetlen bombával a legnagyobb pusztítást végezni.

Ha közvetlen atomtámadás ellen nem is, a mai fegyverek védene a szuperbunker, de vezetési pontnak már alkalmatlan. „Csak egy darab telefonvonal van és egy darab rádió. Ez ma már nem elég semmire. Semmilyen infokommunikációs rendszer nincs” – részletezte az alezredes. Az eredeti telefonközpontot már leszerelte és elvitte a telefontársaság. A kábelvégek viszont még megvannak a korabeli cetlikkel együtt, így kiböngészhető, hogy kikkel volt közvetlen összeköttetésben a szuperbunker.

A cetlik feliratai közt ott a Tanácsház tér 12, vagyis a pártház, de ott a posztógyár, a papírgyár is. A mobiltelefonok működnek odalent, igaz, zárt ajtókkal még nem próbálták ki.

A csepeli önkormányzat új vezetése azt tervezi, hogy a szuperbunkerből oktatási központot, múzeumot csinálnak. Az alezredes szerint az érdeklődést kihasználva felkészítést fognak itt tartani a mai katasztrófavédelemről is, elsősorban gyerekeknek.

Ábel Attila alpolgármester azt mondta: az önkormányzat vállalta, hogy felszerelik majd az oktatási központot, filmvetítő berendezés is lesz, polgári védelmi filmeket fognak itt bemutatni a kommunista időkből.

Sokan látják, de észre nem veszik. Vagy észreveszik, de fogalmuk sincs róla, hogy mi a csodát látnak. Hol szégyenlősen rejtőzködve bújnak el szemünk elől, hol csúnyaságuk teljes tudatában tolakodnak elénk a fővárosi óvóhelyek legbrutálisabb fajtái, a gyakorlatilag lebonthatatlan légókockák. Aki figyel, szigorúan titkos, hét lakattal zárt vasbeton monolitokba botolhat úton-útfélen – mi most megmutatjuk, milyenek ezek belülről.

"Lefotóztam ma valamit" – írta a Szánalmas.hu-n [1] pirospont és képrejtvényként négy fotót osztott meg a blog közönségével egy ormótlan nagy, ronda betonépületről. A kommentelők hamar eloszlatták a homályt, a tájékozottabbak azonnal közölték, hogy a ferencvárosi pályaudvarnál található a monstrum, és valamikor bunker, óvóhely volt.

A témával rendkívül behatóan foglalkozó bunkermuzeum.hu [2] szerint a második világháború előtti és utáni pár évtizedben több tucatnyi ilyen légvédelmi óvóhely és úgynevezett légókocka épült a fővárosban. Az oldalon található térképalkalmazás [3] segítségével felkerekedtem, hogy megkeressek közülük néhányat, különös tekintettel a földfelszín felett tornyosuló betonkockákra – amikből csak a Csepel Művek területén van vagy húsz.

 

Egy gazdátlan pince a Szigeten

Elsőként egy légópincét kutattam fel: a Hajógyári-szigeten, a K-hídtól nem messze egy útkanyarulatban bújik meg buja bokrok és cserjék aljnövényzete közt a II-es számú földalatti óvóhely. A betonból készült bejáratot nehéz vasajtó takarja, némi izommunkával azonban könnyen nyitható, főként mert lakat, vagy egyéb zárszerkezet nincs rajta. Odabent töksötét van, a bejáraton bejutó fény hamar belefullad a masszív feketeségbe – jó szolgálatot tesz a bekészített zseblámpa.

 

Légópince a Hajógyári-szigeten

A szemmel láthatóan gazdátlan hely meglehetősen egyszerű: a bejárattól hét lépcsőfok vezet lefelé, a légópince ajtajáig, amin a körülbelül ötven-száz fő befogadására képes, henger alakú hosszúkás helyiségbe lehet jutni. Világítás nincs, a lámpa fényében a kétoldalt lévő padokon kívül nem sok mindent látni. A terem végében két kisebb helyiség van, az egyikben latrina, a másikban pedig egy felszínre vezető kürtő található. A pince feltehetőleg még a második világháború előtt épült, hogy a környéken dolgozó hajógyári munkások légitámadás idején ide menekülhessenek.

 

Rozsda és penész eszi

Következő célpontom a Könyves Kálmán körútról jól látható betonkocka, a Ganz-gyár területén lévő óvóhely volt. A benzinkút mögött magasodó építményt hatalmas Ganz-Hunslet hirdetés álcázza, kevés sikerrel. Pár napi szervezés árán lekerült ajtajáról a lakat, és a cég egyik munkatársának kíséretében végigmászhattam az óvóhely négy emeletét. A Ganz kockája meglehetősen elhanyagolt, áram nincs, így ismét jól jött az elemlámpa a bejáráskor.

 

A föld feletti óvóhely a második világháború előtt épült, vastag vasbeton falai légitámadás idején megvédték a bombák repeszeitől az ide menekült munkásokat. Jelenleg beázik felülről, emiatt ahogy halad felfelé benne az ember, úgy lesz egyre fullasztóbb a pára és a doh, és egyre izzasztóbb a klíma.

 

A szobákban polgári védelmi felszerelés penészedik, gumicsizmáktól kezdve, a gázálarcokon át, az egyéni radiológiai védőfelszerelésen keresztül, a különféle védőöltözetekig bezárólag, de van olyan szoba is, amit egyszerűen lomtárnak használtak és telepakoltak mindenféle haszontalan holmival. Az ajtók keretein néhol hatalmas pókhálók lengedeznek, a szellőztetés, légszűrés és az áramellátás még meglévő berendezéseit rozsda eszi, kétséges, hogy be lehet-e indítani még bármelyiket is.

 

 

A Ganz légókockája

Mint kiderült, a kocka igazából nem a Ganz tulajdona, bár a gyár területén áll. Az épületet számon tartja a polgári védelmi parancsnokság, bizonyos időközönként szemléznek is benne, felmérendő az állapotokat, de karbantartásról, kezelésről már rég nincs szó - ennek köszönhető a mostani rossz belső állapot is.

A csepeli kockagyár

A nyolcadik kerület után Csepel felé vettem az irányt, hogy a légókockákban bővelkedő Csepel Művekben is körülnézzek. A nagy múltú vas- és acélipari kolosszus területén tett hosszas bolyongás során több légókockát is sikerült megtalálni. Az akkurátusan sorszámmal ellátott építmények meglehetősen eltérő külső és belső állapotban vannak, és a tulajdonviszonyok is sokszínűek.

 

A 16-os kocka például épp eladó. A drótkerítésre biggyesztett hirdetés telefonszámát hívva megtudtam, hogy az épületben villany, víz, csatorna van, fűtés azonban nincs. A belső tereket felújították, az elektromos rendszert is rendbe tették, így a két külön bejárattal rendelkező, szintenként tíz helyiséggel bíró, körülbelül ötszáz négyzetméteres hasznos alapterületű egykori óvóhely például raktározás céljaira is megfelelhet. Vételára 29 millió forint, ez gondolom valamennyire alkuképes.

 

Cikkünk következő részében bepillantást nyerhetnek egy csepeli légókockába és a MÁV ferencvárosi óvóhelyébe.

index.hu